Egy személyes

A sok "szakmai" és tech bejegyzés közé nem árt néha-néha becsempészni némi személyes tartalmat is. Bár annyira talán nem üt el, de ennek eleget téve írom eme sorokat.
Nem mondom, hogy teljesen rendben lenne az életem,de szerencsére némi jósággal is megajándékoz az élet. A múlt hétvégén volt szerencsém az idei, nyári Mondoconhoz, melyeken korábban is részt vettem már barátnőmnek köszönhetően, és egy, nekem eddig sem ismeretlen, és érdeklő szubkultúra kicsiny szeletét láthattam saját szememmel.
Tegnap pedig egy általános iskolai osztálytalálkozón vettem részt, amely előzetes félelmeim ellenére egész jól sikerült.

MONDOCON
Miután elnéztem a buszt, és másfél órát ültem a buszmegállóban, 40°C-ban, megvettem barátnőm névnapjára az ajándékot (manga), amiről rögtön utána kiderült, hogy már megvan neki, utaztam 3 órát a buszon, ahol félrenyomtam a leszállásjelzőt, megérkeztem Pestre. Alig vártam az alvást, és a találkozót.
"Félkilencreottkelllennünk!" Ez volt az a mondat, amivel hölgyeményem fogadott pénteken, hogy még véletlenül se késsünk le semmiről szombaton, a nyári Mondoconon. Szombat hajnali 5-6 körül keltünk, majd kisebb evés után, mivel más nem volt otthon és egyéb dolgaim is adódtak, mielőtt elmehettünk volna, úgy döntöttünk: alszunk tovább.
A fél kilencre ott kell lennünk hamar megdőlt, hiszen  ~9-kor kezdtem nagyjából életképes lenni. Meg voltam győződve, hogy nem maradunk le semmiről, az emberek jó része pedig már beszivárgott és viszonylag gondok nélkül oldjuk meg a jegyvételt. Tévedtem!
Majd' egy óra sorban állás, kígyózó sorok a Hungexpo területén, ahol kissé kívülállónak éreztem magam "emberi szerelésben", főleg, hogy még barátnőm is cicafülekkel-mancsokkal-farkincával, bundás kesztyűben állt mellettem. Ő még viszonylag egyszerű szerelésben, a mellettem lévők viszont extrémebbnél extrémebb kiszerelésekben gyűltek körém. Már kezdem megszokni, hiszen ezért vagyunk itt. Itt látni élőholtat baromi gusztustalan,mégis jól kinéző tumor szerű képződménnyel az arcán, megelevenedett pixelhősöket és más hasonló, furcsa, de stílusos egyéneket.

Amit kissé sajnálok, hogy a programokra annyira nem maradt idő, lévén "ismerősök-barátok keresése" címszó alatt mentünk-sétáltunk, majd kb fél óra után letelepedtünk és beszélgettünk. Azért néhány apróságot, és az árusokat sikerült elcsípni, és részt vennem a Magyar Taiko Egyesület előadásán is. Sajnos túl sokáig ezt sem élvezhettem,de meg kell mondjam, nekem tetszett. Szeretem a dobot. Jó volt így hallani.
Kisebb huzavona (és vagy 5km gyaloglás) után kikötöttünk egy cukrászdában, ahol a 4-5 falat torta fedezte 3/4 napi kajaadagom. Moccanni is alig bírtam aznap, mígnem este egy gyorskajáldás menü - és némi kínai kaja, ami egész tűrhető, bár az én pocimnak fura - után hazaestünk. Este pedig a Tabu című műsort végignézve sokat nevettünk. Jó volt látni barátnőm őszintén nevetni. Felvidított.

  

OSZTÁLYTALÁLKOZÓ
Mivel szerény személyem nem túl gyakori vendége az arcoskönyvnek, így némi hátránnyal indulva ugyan, de megtudtam, hogy Július 27-e általános iskolai osztálytalálkozó napja lesz. Kissé félve vetettem bele magam a dologba, melynek leginkább a "Mindenki hozzon üdítőt, én is viszek, nehogy kiszáradjunk" mondat volt az oka (lévén nem iszom túl sűrűn és nincs is hangulatom ahhoz a fajta bulihoz).
Kissé félve léptem be az ajtón, de az ismerős arcok hamar feledtették velem ama alaptalan félelmem, hogy nem lesz miről beszélgetni. A szokásos "És most mit csinálsz?", "Mi van Veled?", "Merre vagy most?" típusú kérdések, és a kezdő pálinkalöket után rövid kártyaparti, vacsora, majd múltidézés következett. Apróbb botlások, diákcsínyek, "szerelmesvoltambeléd" és minden egyéb. Jót nevettünk egymáson, magunkon, magunkkal.
A múltidézés után a csoport kissé megcsappant, így kisebb körbe tömörülve vegyes-felvágott témában folyt tovább a beszélgetés. Hamar ránk esteledett, elpergett az idő, így éjfél után szedelőzködtünk, összepakoltunk,majd mindenki (valahogy) hazakeveredett.

KÖSZÖNET
Elcsépelt vagy sem, szeretném, ha azok, akik lehetővé tették nekem ezen eseményeket, megkapnák ezt a minimális kis köszönetet azért, hogy jól érezhessem magam.
Szeretném megköszönni szüleimnek, Ildinek, Zolinak, Timinek, Tominak a szállást és hogy akadékoskodhattunk náluk :).
Köszönöm a srácoknak a conon szerzett élményeket, volt osztálytársaimnak pedig az osztálytalálkozó megszervezését és az ott szerzett élményeket.
Természetesen nem hagyom ki barátnőm, Kingát sem. Szeretném megköszönni a hétvége mellett mindazt a több, mint 3,5 évet, amit már együtt töltünk. Szeretlek és nagyon köszönök mindent.
Így leírva ezeket a sorokat, azt kell mondjam, bár nem felhőtlen,de összességében: Boldog vagyok.