Művészjáték

Mindig is művészetnek tartottam a játékfejlesztést. Nem egy állókép, mint a festményen, nem egy zene, mint lemezeken, nem egy film, mint a mozikban, hanem egy összetett, interaktív program, melyben mindezek összességének helyén kell lennie. Egységes zenei és vizuális hatás, interakció és emellett még egy szórakoztatási forma is, lehetőség szerint valamiféle mondanivalóval.

A mai ismertebb, AAA kategóriás játékok nagy része 3D-s, vizuális orgia, ha úgy tetszik, amely valamiféle történetet mesél el a főszereplő(k) életéből, kalandjairól, amelyet interaktív formában élhetünk át. A történetmesélés és a hangulatfestés többnyire meg is teszi a magáét, e-mellé pedig a látványos megjelenés felteszi a koronát.

Vannak azonban olyan programok, kiváltképp az indie szférában, amelyek homlokegyenest köpnek a szabályokra, és ugyan általában rövidek, vagy lényegesen egyszerűbbek, de az általában filozofikusabb mondanivalóval maradandó élményt szerezhetnek. Inkább nevezhetők művészeti alkotásnak, mintsem játéknak, de pont ez adja meg az értéküket.

Korábban kapcsolatba kerültem már néhányukkal, ilyen a Tale of Tales, Graveyard című alkotása, illetve az Amanita Design szinte összes műve, de hogy közelebbit említsek, ebbe a kategóriába tartozik a thechineseroom alkotása, a Dear Esther is.

Most azonban egy olyan 5 részes videósorozatra leltem, amely több, mint 50, ebbe a kategóriába tartozó játékot mutat be néhány mondatocska erejéig. Az első rész itt megtekinthető, a videók végén pedig egyetlen kattintással ugorhatunk is a következő részre.

Ma szemmel nézve ugyan gagyinak tűnhetnek, de mondanivalójuk és kivitelezésük megértése kell ahhoz, hogy rájöjjünk ezen programok valódi értékére. Nem véletlenül művészet.